Önostor

… és akkor azt vettem észre, hogy nem úgy írok, ahogyan arra számítanak a másoknál tapasztaltak alapján. Nem veszem figyelembe a tömegáramlatokat.Igyekszem tömeggé, pontosabban ellensúllyá válni, de ha ez nem sikerül, akkor nyomasztó teherré a mindennapjainkat megkeserítők, megnehezítők részére.Mindannyian szomorúfüzek vagyunk. Talán én egy kicsit fűzebb, mint a többiek.Lelógó ágaimmal nem csak az utat tapogatom, keresem a nagyvilágban, de azok sokszor vissza is csapnak arcomba. Ez az út színes, többször fájdalmas, de megújító. Az önkritika végtelen. A végtelenből kivontam egy darabot és a papír börtönébe zártam, mindezt olvasható formában.