Bitodalok

Az idei Könyvhétre új fordításban jelentek meg Christian Morgenstern akasztófa-énekei. A Bitódalok címu kötetet a Syllabux kiadó adta ki, a versekhez Friss Krisztina készített illusztrációkat. A fordítás Györe Gabriella munkája.

A három generációs festocsaládba született Christian Morgenstern (1871-1914), akinek elso verseskötetét (In Phanta's Schloss) Fontane, Rilke és Richard Strauss dicsérte, baráti társaságának, a Bitótestvériség tagjainak szánta a Bitódalokat. E képgazdag, játékos verseket a Berlinben felvirágzó kabaré-kultúra Julius Hirschfeld megzenésítésében hamarosan mégis magába szippantotta. Kiadásuk azonban 1905-ig váratott magára – a Morgenstern-féle groteszk, nyelvjátékokra, szóviccekre épülo, ám filozófiai mélységekbe hatoló 'szösszenetek' nem találkoztak a kiadók tetszésével. Ibsen, Strindberg és Björnson német fordítójának végül mégis e dalok hozták meg a széles köru ismertséget. Késobbi, részben halála után megjelent groteszk-gyujteményeiben (Palmström, 1910; Palma Kunkel, 1916; Der Gingganz, 1919) aztán újabb és újabb gyöngyszemekkel gazdagította az oeuvre-t (ezekbol bo válogatás olvasható magyarul a Tinódi kiadó 1989-es Akasztófa-énekek címu könyvében Katona Tamás szerkesztésében). A bitódalok, melyeket a szerzo „Az emberben lakozó gyermeknek" ajánlott, akár az 1900-as évek slamjeiként is felfoghatók. Játékok, melyek épp annyira komolyak, mint minden játék: halálosan. Nem véletlen, hogy hazánkban is annyi mufordítóra találtak. Néhány név a bitódalok korábbi fordítói közül, a teljesség igénye nélkül: Devecseri Gábor, Eörsi István, Fazekas Anna, Gyorei Zsolt, Hajnal Gábor, Jékely Zoltán, Kalász Márton, Kálnoky László, Karinthy Frigyes, Keresztury Dezso, Mándy Stefánia, Márton László, Molnár Imre, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Szabó Lorinc, Tótfalusi István. Hogy miért vállalkoztam mégis e versek újabb átültetésére? Mert a Lazi Bt. 2000-ben megjelent, Gyorei Zsolt szerkesztette Bitódalok-kiadásának lapozgatása rádöbbentett: játszani jó. Fogadja az olvasó azzal a gyermeki lélekkel e kötet verseit, amellyel magam próbáltam oket visszaadni, s amelyhez szerzojük eredetileg ajánlotta oket.