Cseresznyeskert

A Cseresznyéskert (1903) írói szándék szerint „mulatságos" alkotásnak készült. A komikus elemek ellenére mégis alapvetoen tragikusság és líraiság jellemzi a darabot. Egy létezo világ fájdalmas szétesése a humoros felhangokkal és szituációkkal együtt mindenképpen szomorú. Ami volt, nincs többé! Értékes vagy értéktelen? Akármilyen – elmúlt. A mu valóságos cseresznyéskertje szimbólum is. Érvényes minden emberi életre, törekvésre, érvényes családi életre, érvényes bármilyen életforma megszunésére. De legfoképp érvényes mint szimbólum, a korabeli Oroszországra. A darab Csehovnak egyik legtöbbet játszott színpadi muve. Ennek oka talán az, hogy az igazi remekmu a maga konkrétságán túl – Németh László szavaival élve – „mítoszi csóvával" is bír. A Cseresznyéskert „mítoszi csóvája" egy létezo világ eltunése. Csehov Oroszországa, miként a 19. század, a mélységes mély múltnak kútjába került. Csehov írásai viszont, melyek az akkori emberek apró örömeit, fájdalmait örökítették meg, a jelenhez, a mindenkori mához szólnak. A bennük felmutatott életgazdagság és a sajátságos írói atmoszféra jogán.