Meg

Lázár Júlia ?új kötete egy negyedszázados pályán mindössze a harmadik állomás: Ujjnyomok címû kötete 1988-ban, Az ismeretlen pedig 2001-ben jelent meg. A kötetnyitó versekben ott folytatja, ahol abbahagyta, csak talán több a tárgyias leírás, a külsõ megfigyelés, korábbi verseinek balladai tragikumába a jelenvaló világ erõsebben szûrõdik be. De két új ciklusa, a B. a metrón és a B. és az új év váratlan újdonsággal is szolgál: az alkotókedvet felõrlõ idõhiány szorításában a költõ megpróbálja legyõzni szorongató körülményeit. Személyes használatra kifejlesztette a naplóverset, amely látszólag oldottabb, mint ahogyan általában ír, de ezt egyrészt indokolja a mûfaj, másrészt, ha nem indokolná, sem lenne baj, hiszen a gyakorlott költõ az esetleges és mulandó tapasztalatokban is meglátja azt, ami túlmutat esetlegességen és szembeszegül a mulandósággal. Harmadrészt meg mindez csak a látszat. Valójában itt is minden a helyén van, csak éppen az akvarellfestõ virtuóz könnyedségével, laza ecsetkezelésével viszi fel a papírra azokat a színeket és vonásokat, amelyek egyszerre õrzik saját lendületüket és rögzülnek feledhetetlen képpé.?
Ferencz Gyõzõ