Remixregeny

Évek óta tudom, hogy egyszer még újra közöm lesz az íráshoz. Bujkál bennem egy regény. Jó darabig hagytam várakozni. Valahogy úgy képzeltem, amikor az ember leül regényírni, már alaposan sejti, hogy a piros kalapos no a gyilkos, akinek a macskája minden hajnalban 3 óra 20-kor párzik az ecetfa alatt... Egyébként sem vagyok hosszútávfutó alkat. Türelmem és kitartásom nem terjedt soha tovább tizenhatezer karakternél, de már az is régen volt. Most meg hallgatom az erkély korlátján kopogó esot, és biztos vagyok benne, ma éjszaka ideje elkezdeni elocsalogatni ezt a történetet. Méghozzá online. Minden kötöttséget mellozve. Azért persze maradunk négynegyedben, a tempó 114 bpm. A hangnem vagy G-dúr, vagy d-moll. Már úszik is be a háttérbol egy megfontolt akkord a Hammond-orgonán.
Csak annyi biztos, hogy a foszereplot Verebi Ádámnak hívják. 18 évvel fiatalabb nálam, szintén zenész. 1981. október 25-én született Szegeden. Többet most nem nagyon tudok róla. De pont ez a kaland lényege: hagyni kiderülni magát a történetet, amirol most még fogalmam sincs. Úgy, ahogy remixelni szoktam. Hadd számuzzem magam a józan ész kalodájából, hadd sodródjam anélkül, hogy fogalmam lenne róla, honnan hová érek, mi történik közben vele...