Szent Biblia

A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése &quo;könyvek”. (A &quo;könyvtekercs” jelentésű byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi &quo;könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen &quo;Írásnak”, &quo;Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést), továbbá &quo;Isten Igéjének”, &quo;Szentírásnak”, &quo;Könyvek Könyvének” is hívják. Az &quo;Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál. Ezen kívül Ézsaiásnál az &quo;Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.