Pályázat

&quo;Voltam művész és tisztviselő, főnök és alkalmazott, közíró és közszereplő, tanár és tanítvány, szegény és jómódú. Voltak sikereim és kudarcaim, érdemeim és vétkeim. A mérlegem végül is nem rossz.”A "Pályázat" levélregény: Szinetár Miklós Tanár Úr ifjúkori generációjának és mai önmagának levélváltása egy reflektorfényes kisvilágról és a nagyvilágról. Egyfelől útkeresés, másfelől parainézis, ars poetica. Az ifjú sok arcból néz vissza a Mesterre, több tanítvány alakjából és sorsából ötvöződött. A Tanár Úr egy és ugyanaz. Amit ő ír, az mind valóság, amit egykori tanítványa, az inkább fikció.A fiatal rendezőt felkéri egy vidéki város vezetősége, hogy pályázza meg a helyi színház igazgatói székét. Ennek apropóján kezdődik a levelezés, az alaphelyzetből kibontakozó történethez azonban óhatatlanul számtalan egyéb téma kapcsolódik. Szó esik szakmáról vagy hivatásról, generációkról, vezetőkről és beosztottakról, életformákról, utazásokról, ünnepekről, hétköznapokról, istenekről, hitekről, köz- és magánemberi fellépésünkről, szerepeinkről - mert végül sokadszorra is beigazolódik, hogy "színház az egész világ". És hogy több isten igazgatja.Szinetár Miklós (Budapest, 1932. február 8.), a színpadi és televíziós műfajok mindegyikében emlékezetes előadásokat létrehozó, nemzetközileg elismert, Kossuth-díjas rendező, évtizedek óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A magyar televíziózás fénykorának meghatározó személyisége – 1962-től az MTV főrendezője, majd művészeti igazgatója, aztán elnökhelyettese –, a Petőfi Színház művészeti vezetője, majd az Operettszínház igazgatója, később a Magyar Állami Operaház főigazgatója - és mindkét színház örökös tagja.