Se dobok, se trombiták

Valami régi francia film részlete, Truffaut. Ketten beszélgetnek, s egyikük pironkodva közli, hogy regényt ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? Nem, néz bambán ez a filmbéli regényíró, dobok azok nincsenek. És trombiták? Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: hát, az igazat megvallva, trombiták se. Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták!