Zombor és a világ

Gerőcs Péter novelláit a főhős, Zombor személye tartja egybe. A szövegek, épp úgy, mint Zombor, egyetlen problémát járnak körül, ám a problémára adott válasz nem biztos, hogy elhangzik a kötetben, ehhez ugyanis szükséges egy helyes kérdésfeltevés. Ez után nyomoznak ketten, a szöveg és a hős. Újra és újra nekirugaszkodnak, hogy megtalálják a szövegből ki, vagy abba bevezető utat, s teszik mindezt intellektuális és érzelmi esendőségeiktől bénultan, emberi kicsinyességeken és narratológiai buktatókon átvergődve, míg végül nagy kínkeservvel mégis csak megfogalmaznak valamit, vagy még inkább: megfogalmazódik valami általuk. A szöveg becsap minket. A tényleges hős ugyanis nem Zombor, hanem az elbeszélő; aki cinikus-ironikus élceivel mutatja meg egy látszólag jelentéktelen fiatalember csetléseit, botlásait, s teátrális gesztusaival olyan bűvkörbe vonja a történet egészét, s magát az előadás hallgatóját is, hogy az olvasó végül saját gyarlóságával kénytelen szembesülni.