Vihar után

&quo;...Bárdi kényelmesen előbbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi
bosszankodott, hogy miért bőszíti fel Bárdi a fegyvereseket.
– &quo;Felesleges hősködés” – gondolta.
A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat
szedett elő. Horváth – arcán a részegek bárgyú mosolyával – nekitámaszkodott az
ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltűnt a mosoly.
Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna,
elfordult.
– Mi van, bajtársam? – kérdezte halk, fuvolázó hangon.
– Ez a nyomorult már megint kötekedik – válaszolt a géppisztolyos, aztán
ismét Bárdi felé fordult. – Köpd ki a szádból!
Robi már nem bírta idegekkel.
– Százados elvtárs! Ne, minek csinálja… ezt… a…
Bárdi a fiúra
nézett, majd ismét a felkelő felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét
levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat… A fegyveres
olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a
karját...”