Az elsodort ország - Naplójegyzetek 1944-1945-ből

&quo;Budapest… Budapest… nem tudok beletörődni. Egész múltam romokban” &quo;Fenyő Miksa háborús naplója érzékletes, jóslati erejű: »Nem igaz – idézi Jaross Andor nyilas belügyminisztert –, hogy a német birodalom háborús gépezete ráfeküdt Magyarországra. Mi magunk határoztunk álláspontunkról.« Fenyő bujkál a megszállás alatt, Szent Ágostont, Dosztojevszkijt, Goethét, Thomas Mannt olvas; tervezi a háború utáni kormányt, élén Bajcsy-Zsilinszky Endrével. A nagy érzékenységgel megírt naplónak mottója lehetne a romok és a holttestek között ez a sóhaj: »Budapest… Budapest… nem tudok beletörődni.«” – Gergely Ágnes. &quo;Mint egy mai politológus, csak nagy kultúrával, négy nyelven gyűjtve híreket és álhíreket, Fenyő Miksa elemez, polemizál. A német megszállástól az oroszok bejöveteléig bujkál Budapesten, s azzal őrzi lelkét és elméjét, hogy krónikát ír. Rendkívüli dokumentum: nemcsak a rémtettek, gyilkos ostobaságok, valamint a – ritka – bátor jóság mindennapjairól, hanem a Horthy-korszakról, amely e tíz hónaphoz vezetett, valamint a nyelvvel való küzdelemről, hogy miképpen is lehet mindezt kifejezni.” – Radnóti Sándor. &quo;Fenyő Miksa Magyarország német megszállása után tíz hónapon át bujkált, életveszélyben volt. Ez idő alatt írt naplójegyzeteiben a kényszerű tétlenséget alakította cselekvéssé. Szembe mer nézni a kérdéssel: hogyan juthatott az ország idáig? És van ereje mérlegelni: mit tehet Magyarország sorsa jobbra fordulásáért? Fenyő Miksa naplója megrázó kordokumentum, ugyanakkor ma is megszívlelni és követni való példája az állampolgári felelősségvállalásnak.” – Márton László