Untitled (Hungarian)

Az öregkor költészete ritkán oly megbékélt és szelíd, mint Gyergyai Albert lírája. Merengő és melankolikus a bánat, és félszeg, szemérmes az öröm: &quo;Mint az ősz, mint a szenvedély, hogyha megszépül enyhülőben…” A versek egy része, kiváltképpen a Vestigia flammae című ciklus szeretett francia költőinek, Verlaine-nek, Supervielle-nek, Reverdynek kifinomult, lágy formaképzésére emlékeztet. Másik része nyersebb, fesztelenebb, élőbeszédhez közelítő stílusban íródott, prózavers – a költő személyes gondjaiból és gondolataiból szövődik, nyíltan, rokonszenvesen. Igen harmonikusan egészíti ki ez a versgyűjtemény Gyergyai Albert munkásságát és a képet, mely az ő &quo;európai misszionáriust” formázó alakjáról nemzedékeink tudatába vésődött.