Az utolsó daru

&quo;Az este fekete leple egészen ráterült a lápra, de odafönt az égen kigyúltak az éjszaka gyertyácskái, a csillagok és a Sötétség Gondviselője kiakasztotta a nagy Hold-lámpát a láp fölé. A falka öregjei mellre eresztett csőrrel bóbiskoltak; a fiatalok párokra szakadoztak és esti sétára egymás után tünedeztek el a susogó sás között. Egy holdfényes tócsa körül tucatnyi serdülő darulegényke dugta össze a kobakját s halk krúgatással tanakodtak a holnapi futóverseny esélyeiről. Altatni való daru-kisgyerek nem volt még a falkában, hiszen a tavalyiak már mind felserdültek és az ifjú párok csak ezután tervezték a családalapítást. Durrkáné, a jövendőmondó öreg daru néni, fájós lábát áztatta egy göbőben; Kürrke, az őrszem, torkában levő trombitáját szüntelen riasztásra készen tartva, egy halmocska tetején őrködött…”(A VEZÉRDARU EMLÉKEI - részlet)