Diszharmónia

Mintha egy olasz neorealista film peregne a szemünk előtt,úgy olvassuk a Diszharmóniá-t. Mintminden Tatay-regényben, ebben is áradó cselekményt, fordulatos történetetkapunk a jól jellemzett alakok mellett. Sára szép szőke kislány a regényelején. Az első jelenetek egyikében szülei, akik véletlenül meztelenségébenpillantják meg, elámulnak: felnőtt a lányuk, noha épp csak gimnazista. A regényvégén Sára elvált asszony, s tündéri kislányát Zita, Sára anyja éppen kilopjaaz országból. A két időpont között eltelt években akaratok és szándékok,szenvedélyek és hideg érdekek csapnak össze. A történet számos része akárha abűnügyi irodalomból került volna a regénybe. De itt, a regény meseszövésébentartalmas lélektani motiváció, kitűnő megfigyelések erezik át. Az író hangjanyugodt, egyenletes, első látszatra szenvtelen, de a tárgyilagos előadásmódothelyenként tartózkodó együttérzés vagy élénk humor, másutt irónia, sőt gúnyszínezi át. A Diszharmónia maitörténet, de kísérteteivel jelen van benne a múlt is.