Egy III. osztályú ispion jelentései

Aszerző keveset publikáló, remek prózaíró. Nem ír sokat, de mert született író,ha mégis ír, biztosak lehetünk benne, hogy azt érdemes olvasni. Ez a mostanimunkája egy 18. század végi környezetbe helyezett krimi, egy izgalmas&quo;ügynök”-könyv. Avatott olvasónak – és ki nem az? – már csak a nyelve, ez arészben valós, részben nagy leleménnyel teremtett régi nyelv is üdítő, azalakok pedig olyan markánsak, hogy szinte azt érezzük, hogy bozontos szakállukba,rongyos vagy díszes gúnyájukba, malaclopójukba tudnánk markolni.Hogy mi is ennek a remek könyvnek a témája? Mi lenne?Ami minden regényé. Szeretet, szerelem, születés és halál. Álnokság, alattomosármány, emberi tisztesség és alávalóság. Besúgás, és a besúgás ellenivédekezés. Ja, és el ne felejtsük azt, ami a legkevésbé fontos, ami önmagábanköztudottan semmit sem ér, mégis minden miatta, érte és általa történik: apénzt. A regény Appendixe, vagyis hogy toldaléka (utószava vagy vakbele?) igenrövidke, mégis beszédes: &quo;Jelentésem végén nagy tisztelettel kérem aRendőrfőnök Urat, postafordultával az eddigi munkámért járó illetménytmegküldeni szíveskedjék, mert az eddigiek igen sok pénzt elvittek, erősenszűkölködöm.”