Zeneszerző portrék

Csáth Gézáról kevesen tudják, hogy szépírói tevékenysége mellett zenekritikusi munkássága is igen jelentős, korának egyik &quo;nagy műveltségű, finom tollú” kritikusa volt (Éjszakai esztétizálás, Ismeretlen házban), de említést érdemel zeneszerzői tevékenysége is (pl. Hamvazószerda című drámájához komponált zenét). Csáth zeneszerető és zeneértő családban nőtt fel, ő maga is zenésznek készült és csak a sikertelen Zeneakadémiai felvételi után döntött az orvosi pálya mellett. A muzsikához ezer szállal kötődő író, már gimnazista korában zenekritikákat, zenei tárgyú kisesszéket írt a Bácskai Hírlap számára. Fővárosi medikusként, pedig a Budapesti Napló, a Nyugat, a Huszadik Század, a Népszava, A Polgár, a Vasárnapi Újság és a Világ című periodikumok közölték zeneszerzőkről szóló írásait, kritikáit. A most megjelent, nyolc zeneszerző portrét (Bach; Beethoven; Haydn; Schumann; Wagner; Chopin; Grieg; Erkel Ferenc) tartalmazó kötet, először 1911-ben jelent meg, majd 1971-ben az Éjszakai esztétizálás című kötet Függelékében. A széles olvasóréteghez szóló írások, igen árnyaltan, egy-egy zeneszerző stílusának lényegére mutatnak rá, de egyben jól tükrözik Csáth Géza zenei ízlését is. A rövidke esszékben az általa megfigyelt két zeneszerzőtípus ("abszolút zenész", "program-muzsikus") alkotói módszerét, valamint a zeneszerzés lélektani hátterét fejti ki. A kötet – nemcsak a zene iránt érdeklődő, hanem minden, Csáth Géza elbeszéléseit kedvelő olvasónak ajánlható. (moly.hu)