Régi ismerős

szinte mindegyik művében ott kísért az élet értelemvesztése és az öngyilkosság lehetősége. Közben ezek a novellák ott lebegnek valahol a mesevilág határán, nála a mindennapos valószínűtlennek rémlik, az élet álom- vagy éppen lázálomszerű, a hétköznapi látvány különös látomás, a züllött figura mesealak. A Régi ismerős egy tébolydából szökött elmebeteg képzelődése egy olyan múltról, amelyet nem élt át, hanem szorongásos elmebaja alakított ki. (Hegedüs Géza)